|
|
|
Az 1992-es ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményének Első Cikkelye szerint, a célkitűzések a következők: "a biológiai sokféleség megőrzése, az alkotóelemeinek a fenntartható használata és genetikai források felhasználásából származó tisztességes és igazságos részesedés, beleértve a megfelelő hozzáférhetőséget és az idevágó technológiák átadását, tekintetbe véve ezen forrásokhoz, technológiákhoz és a megfelelő támogatáshoz való teljes jogot." A harmadik Cikkely mélyebben kifejti: "Az egyes államok szuverén joga, hogy kitermeljék a saját természeti erőforrásaikat a saját politikájuk szerint." A tizenötödik Cikkely, első paragrafusa továbbmegy: "a genetikai források hozzáférhetőségének megállapítása a nemzetek kormányainak a hatásköre és a nemzeti törvényhozás alá esik." Ugyanezen Cikkely hetedik paragrafusa rendelkezik a kártérítés elvéről (lásd a 20. fejezetet). A biokalózkodás cselekedete megszegi az ezen szerződésben leírt elveket. Amíg a Biológiai Sokféleség Egyezménye szuverenitást biztosít a biológiai forrásokkal rendelkező országoknak, addig a Kereskedelemhez Kapcsolódó Szellemi Tulajdonjogok Egyezménye (lásd a 8. fejezetet) és az EU Életszabadalmi Direktívája (lásd a 4. fejezetet) szabad kezet ad a magáncégeknek ahhoz, hogy ezeket a forrásokat ellopja és szabadalmaztatja.
BIOKALÓZKODÁS A biokalózkodás arra a folyamatra utal, amely által az őshonos kultúrák, genetikai forrásokhoz és ismeretekhez való jogát eltörlik és felváltják azon kizárólagos jogok, amelyeket azok határoznak meg, akik kihasználják az helyi ismereteket és a biológiai sokféleséget. Arra is utal, hogy hamis jogon követelik az újításokat és találmányokat, amelyek ősidők óta fejlődtek ki, megfosztva az eredeti feltalálókat a jogos részesedésüktől a helyi és a nemzetközi piacon. Ez egyenlő a hétköznapi dolgok szabadalmaztatásával, ami a legtöbb embert meghökkenti. Azonban, még akkor is ha a társadalom tudatában van biológiai forrásai nemzetközi piaci értékének, a nemzeti, valamint a nemzetközi szabadalmaztatás hatalmas költségekkel járna. Egy nemzetközi szabadalom bejegyeztetésének összege elérheti akár az egy millió dollárt is, míg az USA-ban elég egy gén különválasztását bemutatni és a tulajdonságát meghatározni. Az EU Életszabadalmi Direktíva még a buzdít is a biokalózkodásra azzal, hogy megtagadja az "első használó hozzájárulásának" elvét, valamint azzal, hogy nem szükséges törvényes módon hozzájutni a mintákhoz, s még az sem, hogy a forrás a nyilvánosság elé táruljon. Ezt jól szemlélteti egy példa, miszerint Brazíliában a biokalózkodásból származó éves veszteség becsült értéke 9 millió dollár. A biológiai mintagyűjtés, a biokalózkodás némileg törvényesebb formája, egy újabb példa arra, hogy az "északi", gazdag térség miként szipolyozza ki a "déli", szegény térség természetes erőforrásait. A biológiai mintagyűjtők, a biokalózokhoz hasonlóan, növényi és állati mintákat gyűjtenek az őserdőkben és egyéb területeken a helyi orvosok közreműködésével, gyakran anélkül, hogy közölnék az adományozókkal azt, hogy egy alapvető élelmiszert, illetve gyógynövényt szándékoznak szabadalmaztatni. Ezt azután helyben visszavásároltatják. Ennek gyakran az az eredménye, hogy azok a szintetikus termékek, melyeket az "északi", gazdag térség nagy mennyiségben állít elő, és amelyhez a "déli", szegény térség ismereteit és alapanyagát használják, helyi gazdaságokat tesz tönkre. Erre jó példa a gumi és az inzulin. A fejlődő országokban az eredeti, természetes úton előállított termékek piaca eltűnik, viszont nem nyer semmi hasznot az ellopott avagy felhasznált ismeretekből az "északi", gazdag térségektől (lásd a 10. fejezetet). Egy DNS mintát minden nehézség nélkül át lehet csempészni a határon egy egyszerű kézitáskában. Pillanatnyilag csekély vagy semmilyen ellenőrzés nincs a határokon a biológiai minták szállítására vonatkozóan, és a Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyv 1999-es kudarca súlyosbította a nehézségeket (lásd a 7. fejezetet). Az eredeti "tulajdonosoknak" nemcsak hogy az óriáscégektől kell elkezdeniük a saját magjaikat visszavásárolni, de még csak nem is profitáltak az ismereteikből. Képzeljük csak el azt, hogy narancs gyárakban teremne és a narancs gazdák pedig nem kapnának többé fizetést. Ráadásul az ismeretek és a "zöld arany" hajszolása azt eredményezte, hogy a rezervátumokat és a védett területeket el vannak taposva.
|
|
| ORSZÁG PÉLDA |
|
INDIA ÉS SRI LANKA Világméreteket ölt az "ökológiai gyarmatosítás", azonban legjobban Indiát sújtja, ahol eddig 22 növényt szabadalmaztattak a külföldi cégek törvénytelül, beleértve a gránátalmát, az indiai egrest (köhögésre, asztmára, sárgaságra, és sebek kezelésére használják), a mustárt (léguti és reumás megbetegedések kezelésére használják), a haidit és az amaltast. 1996-ban az amerikai Pidcataway cég szabadalmaztatta az indiai fekete borsot, valamint a kizárólagos jogot a kivonatára. 1997-ben W.R. Grace szabadalmaztatta az indiai kurkuma, valamint a NEEM fát, amelyek a rovarirtó, bőrgyógyászati és anti-bakteriális tulajdonságukról ismertek. Ugyanakkor, 1999-ben egy nagy visszhangot keltő ügyben nem engedélyezték a NEEM olaj szabadalmaztatását, arra hivatkozva, hogy "évszázadok óta ismerik annak anti-bakteriális hatását és rendszeresen alkalmazzák India vidékein". 1998-ban az amerikai Rice Tech cég szabadalmaztatta a basmati rizst. Később, a Rice Tech szabadalmaztatta a thai jázminrizst is, amely állandó terményt biztosít 5 millió szegény farmernek. A basmati rizs India egyik növekvő export bevétele, 1997-ben elérte a félmillió tonnát. A Nestle India jelenleg keresi a módját a PULAU zöldség, az előfőzött rizs, valamint a főtt gabonafélék szabadalmaztatásának. Jagoth Gunawardene, környezetvédelmi jogász szerint: "Habár a törvény kimondja, hogy egy szabadalmat csak akkor lehet bejegyeztetni, ha az gazdaságilag értékes találmány, amelyet egy leírt módszerrel hoztak létre, mégis a legtöbb óriáscégnek valahogy sikerült olyan termékeket szabadalmaztatnia, amelyeket évezredek óta használnak az országainkban." A klónozott "Dolly"-ról híressé vált, skót Roslin Intézet szabadalmaztatni kívánta a "Bos Indicus"-t, mely az indiai tehén általános megnevezése. Az intézetet azonban, különösképpen egy fajta érdekli, a "vehur" tehén. Ez a tehénfajta a kihalás szélén van annak ellenére, hogy évszázadokig a hindu mitológiában szereplő tehénnel azonosították. Azért érdekli a Roslin Intézetet, mert kevesebbet eszik és több tejet ad, aminek magas zsírtartalma van. 1999 júliusában, az amerikai Cromac Research cég a keserű tök, a padlizsán és a jamun összetételéből kiváltotta a szabadalmat három gyógynövény keverékére, amit az indiaiak régóta ismernek az anti-diabetikus tulajdonságáról. A génkampányt meghirdető Suman Sahai megállapítja, hogy: "Az amerikaiak büntetlenül meglopnak minket, eltulajdonítják az indiaiaktól azt, ami jogilag őket illeti. Ez olyan, mintha valaki büntetlenül megúszná, hogy ellopja a Coca-Cola receptjét". Az ősi ayurvédikus gyógyászat, amely őshonos gyógynövényeket alkalmaz, széles körben elterjedt Ázsiában, és amelynek tudását lelkesen őrzik, szintén ki van téve a biokalózkodás veszélyének. Az ayurvédikus gyógyászat előnyei közé tartoznak olyan alapanyagok, amelyek helybeli forrásokból származnak, s amihez a betegek könnyűszerrel hozzájuthatnak. Azonban ez a helyzet gyors változásban van, mivel az amerikai, európai és japán cégek berontanak az olyan országokba, mint Sri Lanka, majd ellopják az ottani növényeket, valahol külföldön pedig szabadalmaztatják. A nyugati gyógyszerkészítmények negyven százalékban tartalmaznak ázsiai eredetű növény kivonatokat, azonban semmit sem kaptak ezek az országok. Például az ayurvédikus gyógyászatban, a diabetikus betegek kezelésére használatos Salacil reticulatat 1997-ben szabadalmaztatta egy japán cég, az American Chemical Society segitségével. Sri Lankán tiltja a törvény a gyógynövények és azok kivonatainak az exportálását, azonban ez nem állítja meg a biokalózkodás elterjedését. |
A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG MEGŐRZÉSÉVEL MEGBÍZOTT ENSZ IRODÁKKAL KÖTÖTT RAVASZ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK
A szíriai-székhelyű Száraz Területek Nemzetközi Mezőgazdasági Kutató Központja (International Centre for Agricultural Research in Dry Areas, ICARDA) szintén vétkes abban, hogy rosszul értelmezi a hatáskörét azon szaporítóanyagokat illetően, melyet az ENSZ részére gondoz. Szintén engedélyezte számos ausztráliai intézménynek azt, hogy növényszabadalom egy formájához folyamodhasson, amit úgy ismernek, hogy Plant Breeder's Rights (Növénynemesítési Jogok), a fajtákra vonatkozóan a központ meghatalmazási szerződésben áll az ENSZ Élelmiszeri és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO). A letéti szerződést 1994-ben kötötték, ami kifejezetten megtiltja az ICARDA-nak és a testvérközpontjainak, hogy a szaporítóanyagokkal kapcsolatos bárminemű szellemi tulajdon kérvényt elfogadhasson. Mégis, 1995-ben az ICARDA megállapodási szerződéseket kötött ausztráliai intézményekkel és mezőgazdasági cégekkel, lehetővé téve számukra, hogy kizárólagosan jogokat élvezzenek a növények és a magok különböző fajtái felett.
Az emberi génmódosítási kutatások is hasznot húznak az őslakosokból, például bizonyos betegségekkel szembeni természetes ellenállásukat kihasználva. Vérmintákat vesznek tőlük, amit aztán arra használnak, hogy gyógyszereket készítsenek belőle, néha a donor belegyezése nélkül és úgy, hogy az biztosan csekély vagy semmilyen haszonnal sem jár nekik. Amikor Dr. Golde lépműtétet hajtott végre a Seattle-ben élő, amerikain, John Moore-on, azt találta, hogy a vére egy fontos serkentőfehérjét tartalmaz. Golde szabadalmaztatta ezt a "Mo-féle" fehérjét, majd eladta egy svájci cégnek, s a 3 milliárd dolláros forgalomból származó haszonból 15 millió dollárt rakott zsebre. Moore egyáltalán nem adta a belegyezését, ennek ellenére a bíróság úgy találta, hogy nem rendelkezik tulajdonjoggal a saját testszövetei felett!
Dr. Spencer Wells és a munkatársai tervbe vették, hogy követik a "selyemutat" és DNS mintákat vesznek a korábban nehezen megközelíthető közép-ázsiai emberektől. Az amerikai Stanford Egyetem elhatározta, hogy összegyűjti ötezer megkülönböztethető nyelvjárással bíró népcsoport vérmintáit, amit a kritikusok "vámpír projekt"-nek neveztek el. Ehhez hasonlóan, a Harvard egy volt professzora létrehozta a deCode Genetics Ltd. céget, ami megszerezte a számos évtizedre visszamenő, összes izlandi egészségügyi nyilvántartást és szövetmintát. Az a terve, hogy arra használja fel ezen homogén génállománnyal rendelkező embercsoportok nyilvántartásait, hogy felfedezze az örökletes betegségek okait a Hoffman-LaRoche Vállalattal együttműködve. Néhány helybeli lakos attól fél, hogy a biztosítási cégek felfogják használni a családok egészségügyi titkait ellenük, és hogy a messze élő embereket kizsákmányolják a DNS-ükért. Egy venezuelai közösség lehet a megoldás a Huntington kórra, a dél-atlanti-óceáni Tristan da Cunha szigetlakókon pedig asztma kísérleteket végeznek. Ám jó néhány nemzet és közösség elkezdett cselekedni az ügyben.
PRÓBÁLKOZÁSOK EGY SZABVÁNY BEVEZETÉSÉRE
1998 áprilisában az Afrikai Egységszervezet (az Organisation of African Unity, OAU) kidolgozott egy tervezetet arra, hogy megpróbálja a biológiai mintagyűjtésről szóló afrikai törvényhozást egységesíteni. Felkérte a tagjait, hogy vegyenek fontolóra egy olyan törvénymódosítást, mely nem ismeri el az olyan szabadalmaztatott gyógyszerkészítményeket, amelyek Afrikában fellelhető alapanyagokból készítettek, ha nem ismerik el az adott ország "tulajdonosságát" és hozzájárulását az új terméket illetően. Egy, az Afrikai Egységszervezet által felállított törvényjavaslat modell kifejti, hogy egy új vegyület tulajdonjoga a helybeli őslakosokat illeti "örökkön örökké" , valamint felhívást intézett az államok felé, hogy olyan törvényeket iktassanak be, melyek garantálják e tulajdonjogot. Ez nyilvánvalóan kihívást jelent a Kereskedelemhez Kapcsolódó Szellemi Tulajdonjogok felé, ami az Afrikai Egységszervezet szerint megszegi a Biológiai Sokféleség Egyezményét. Ezen Egyezmény kiköti, hogy egy természetes összetevőből előállított termék gyártásának előfeltétele, hogy az ottani őslakosokat "bevonják és a hozzájárulásukat kérjék". "A Világkereskedelmi Szervezet által képviselt megközelítés kizsákmányoló természetű és szemben áll az azon országok törekvéseivel, amelyek a földön való túléléshez oly nélkülözhetetlen biológiai sokféleség eredeti újítói voltak"
-RAFI, GRAIN