|
|
Az 1992-ben létrejött ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény (UN Convention on Biodiversity, a CBD) következtetéseinek levonása után (lásd a 20. fejezetet), 1995-ben a nemzetközi közösség elhatározta, hogy felállít egy világra kiterjedô szabványt, amely a genetikailag módosított szervezetek elterjedését ellenôrzi. A Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyv egy csokorravaló nemzetközi szabály, ami a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos túlkapásokat hivatott megfékezni. A legutóbbi tárgyalás 1999 februárjában, Kolumbiában, Cartagena-ban zajlott. Ezek a tárgyalások akkor kezdôdtek amikor is 1998-ban a génmódosított termékek nemzetközi eladásából származó bevétel elérte a 30 milliárd dollárt, melynek legnagyobb felvevőpiacot Kína, Afrika és Közel-Kelet jelentette. Míg egyesek aggályaikat fejezik ki az olyan szabad kereskedelmi egyezmények hatásait illetôen, mely az oltástól a burgonya csipszig mindent magába foglal, addig mások a genetikailag módosított szervezetekkel kapcsolatos szabályellenes tevékenységektol, a gazdag biológiai sokféleségre valamint a kulturális hagyományokra mért pusztító hatásoktól tartanak. A genetikailag módosított szervezetek kiszoríthatják, és eltörölhetik az ôshonos fajokat, ahogy azt a Lengyelországban véletlenül a természetbe juttatott génmódosított pontyok esete is példázza. Ennél is aggasztóbb az a tény, hogy máris történnek balesetek, és nincsen hatályban lévô szabvány, amivel ténylegesen megelôzhetô lenne az, hogy a Genetikailag Módosított Szervezetek elhamarkodott véletlenek révén a természetbe jussanak. A Genetikailag Módosított Szervezetekkel fertôzött hagyományos magokra nem létezik hatályban lévô szabvány, azonban lenne, ha lett volna rá megállapodás.
1999 májusában a svájci Mezôgazdasági Minisztérium felfedezte, hogy az amerikai Pioneer Hi-Bred cég nem génmódosított, Ulla és Benicia kukoricafajták magjai valójában génmódosított Bt-kukorica géneket tartalmaznak. A Pioneer szerint az USA-ban aratott magok megfertôzôdését valószínűleg a termesztéskor elkóborolt pollenek okozzák. Az EU 90/220-as, a Genetikailag Módosított Szervezetek szándékos természetbe bocsátására vonatkozó rendelete alapján (lásd az 5. fejezetet), a fertôzött magokat nem szükséges külön jóváhagyni. Egy kósza pollen okozta génmódosított termény a 90/220-as rendelet szerint nem számít terméknek, mivel egy "termék" szándékos elôkészületet feltételez. Jónéhény svájci farmer elégette a terményét, míg mások kártérítést követelnek.
AZ ÁLLÁSUK AZ ÁLLÁSPONTJUK
Habár a környezet- és természetvédô szervezetek, csakúgy mint a déli, szegény országok többsége tárt karokkal fogadja a szigorú Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyvet, a biotechnológiai és az északi, gazdag cégek heves lobbizást folytatnak azért, hogy rávegyék az államot, hogy járjon közbe egy laza szabvány létrehozásában. A legmegdöbbentôbb példa erre az USA, mely nem tagja az egyezménynek. Valamennyi ország, amely ratifikálta a Biológiai Sokféleség Egyezményt, érdekelt a tárgyalásokban, az USA azonban pusztán külsô megfigyelô maradt. Amíg 174 ország ratifikálta a Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyvet, addig Jesse Helms, a USA Külügyi Bizottság Szenátusának elnöke fel sem terjesztette a bizottság napirendjére.
Összességében, az EU, Új-Zéland és Ausztrália lobbizik azért, hogy szűk legyen az érintett termékek száma, míg a fejlôdô országok és a környezetvédelmi szervezetek azt akarják, hogy valamennyi Genetikailag Módosított Szervezetbôl származó termék bennfoglaltasson (beleértve a gyógyszerészeti termékeket is). A Miami Csoport tagjai, USA, Kanada, Ausztrália, Argentína, Uruguay és Chile a Jegyzőkönyv legfôbb ellenfelei, lévén, hogy a génmódosított élelmiszerek legnagyobb felhasználói és exportôrei. Argentína vezeti a latin-amerikai listát, ahol 4,3 millió hektár területet szentelnek a gyomirtó-rezisztens szója termesztésére, csak a második az USA után, ahol több mint 20,5 millió hektárt szentelnek ugyanerre. Ugyanakkor, nem minden latin-amerikai ország vette át ugyanazt a hozzáállást.
Brazília az elsô latin-amerikai génbiztonsági törvényt alkalmazta 1995-ben. Abban különbözik a Miami Csoporttól, hogy az olyan árucikkeket is bele kíván foglalni, még az országok közötti szállítást megelôzô ajánlott bevizsgálási eljárásba, mint a kukorica és a szójabab. Az exportáló országok csoportja hajthatatlanul ellenzi ezt az intézkedést mondván, hogy csak azokra a génmódosított magokra kellene alkalmazni ezt az eljárást, amelyeket vetésre szánnak. Úgy vélik, hogy meg kell vizsgálni a magok lehetséges veszélyét a környezetre és a biológiai sokféleségre nézve, viszont az árucikkeket nem fenyegetnek ilyen veszéllyel.
A LEGVITÁSABB, LE NEM ZÁRT ÜGYEK EGY VÉGSÔ MEGÁLLAPODÁSHOZ
Adminisztrációs követelmény: Az USA azt állítja, hogy hajlandó arra kötelezni a cégeit, hogy kikérjék a befogadó ország elôzetes engedélyét, mielôtt szabadon engednémek bármilyen élô, génmódosított vetőmagot vagy szervezetet az adott ország területén. Azonban azt követelik, hogy az ilyen adminisztráció ne legyen a sorozatos szállítás előfeltétele, amint azt számos ország követelte. Továbbá, ellenzi az olyan élettelen biotechnológiai termékek bejelentési kényszerét, mint a génmódosított pamut rostanyag vagy kukorica édesítô, amely közül sok már elárasztja a világpiacot.
Felelôsségbiztosítás: Számos fejlôdô ország kárpótlásképpen élelmiszerekkel segíti azokat az országokat, melyek biológiai sokféleségében kárt tett egy másik ország. Az USA úgy véli, hogy a hatályban lévô felelôsségbiztosítás törvények megfelelôek, azonban a valóságban jelenleg nincsenek igazi, erôs felelôsségbiztosítás törvények a genetikailag módosított szervezet okozta természeti károk esetére sem az EU-ban, sem más országokban.
Ausztriában 1998 óta van hatályban a génmódosításra vonatkozó jelenlegi törvény, amely rendelkezik a felelôsségbiztosítás szabályokkal, viszont ez csak az ausztriai génmódosítási törvény szerint forgalomba hozott termékekre vonatkozik, a 90/220-as rendelet engedélyével rendelkezôekre nem. Az EU új környezetvédelmi főbiztosa, a svéd Margot Wallstrom bejelentette az Európa Parlamentnek, hogy a mindenre kiterjedô törvényhozást támogatja, s szavatolja, hogy a cégek felelôsségre vonhatóak bármilyen környezeti kárért, melyet a termékeik okoztak. Sôt a cégeknek kellene bebizonyítaniuk, hogy az általuk forgalmazni kívánt termék biztonságos, hozzátéve, hogy szükséges egy minden részletre kiterjedô környezetvédelmi felelôsségbiztosítás. Bár szívesen fogadták javaslatát, a kivitelezés a politikai akarattól függ. Számos országban, mint például Közép-Kelet-Európában és a Független Államok Közösségében nincsenek hatályban lévô, genetikailag módosított szervezetre vonatkozó felelôsségbiztosítás törvények, s mégis ezek azok a helyek, ahol sok óriáscégnek jelenleg kísérleti ültetvényei vannak, gyakran a helyi hatóságok tudta vagy engedélye nélkül.
Társadalmi-gazdasági tényezôk: A Jegyzőkönyv kulcskérdése, hogy egy ország a génmódosított élelmiszerek importálását kizárólag tudományos szempontokból kiindulva szigorítja-e, vagy az egyes országok kultúrájában és gazdaságában tett lehetséges károk miatt. Az amerikai delegáció elutasító választ adott. Míg mások, mint például az Európa Parlament elfogadta. Azzal, hogy egyértelmű rendelkezéseket hoznak, társadalmi és gazdasági kérdéseket illetôen a Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyvben, az országok képesek lesznek, nemzetközi törvények alapján eldönteni, hogy importáljanak vagy használjanak-e genetikailag módosított szervezetet és/vagy egyéb olyan külföldi terméket a nemzetük természetének és embereinek a biztonságát elôbbre valónak tekintve, anélkül, hogy ezen döntéseket aláaknáznák a Világkereskedelmi Szervezet szabad kereskedelmi szabályai.
A megelôzés elve: A megelôzés elvét elôször a Rio-i Nyilatkozat ismerte el és iktatta nemzetközi törvénybe. Így szól: "15. elv: A természet megóvása érdekében az államok az óvatos megközelítést alkalmazzák, a lehetôségeikhez mért legjobb módon. Ahol komoly, visszafordíthatatlan károk lehetôsége fenyeget, ott a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem szabad, hogy okot adjon a jövedelmező intézkedések elhalasztására a környezet elpusztításának megelőzése érdekében." Az EU korlátozni akarja a megelôzés elvét egy általános törvénycikkre valamint a Jegyzőkönyv elôszavára hivatkozva. Ez nagymértékben lecsökkentené az országok azon lehetôségeit, hogy a megelôzés elvét kövessék, amikor a genetikailag módosított szervezetekkel és azok termékeivel találkoznak.
Kereskedelem nem-tagországokkal: Néhány ország azt javasolta, hogy a végsô egyezség aláírói egyezzenek meg abban, hogy nem kereskednek azokkal az országokkal, amelyek nem írták azt alá.
Tewolde Gebre Egziabher, Etiópia Legfôbb Környezetvédelmi hivatalnoka, aki a legtöbb fejlôdô országot is képviselte a tárgyalások során, arra szeretné kényszeríteni a biotechnológiai gyártókat, hogy idôben figyelmeztessék azokat az országokat, amelyek a mezôgazdasági teljesítményére ártólag hathatnak. Etiópia például azonnal értesülni szeretne arról, hogyha egy újfajta génmódosított kávét fejlesztenek ki, ami kerékbe törné a vezetô export terményük kereskedelmét. "Számos mezôgazdasági árucikket szorít ki a géntechnológia használata" - mondja. A vanilia régóta a legfôbb bevételi forrása a indiai-óceáni szigeteknek a madagaszkári és a Komorói-szigeteki államoknak, amit most nagyiparilag állítanak elő Kaliforniában.
A HELYZET VÁLTOZATLAN - NINCS EGYEZMÉNY ÉS MARAD A MEGSZOKOTT KERESKEDELEM
Az amerikai lobbi megvétózta a tárgyalásokat azzal, hogy visszautasította, hogy a szóját és a kukoricát belefoglalják az Egyezménybe (ezek a termények a genetikailag módosított szervezetek világ piacának 90 százalékát teszik ki). Az egyezmény jelenlegi állása lecsökkenti a genetikailag módosított szervezetek piacát az elkövetkezô négy évben. Ugyancsak aláás minden címkézésre és elkülönítésre irányul törekvést. Hogyha a végsô tervezetet elfogadják, a Greenpeace úgy véli: "Több millió fogyasztótól vonnák meg étrendjük megválasztásának lehetőségét, és a nemzet államok nagy része tehetetlen lenne ezen alapvetô személyes jog betartását illetően. Ezen országok élelmiszer behozatala többnyire az olyan exportôröktől függ, mint az USA, Kanada és Argentína."
"Egy hat országból álló csoport sikeresen meggátolta a világ többi országának azon erôfeszítésit, hogy egyezségre jussanak. Úgy tűnik, hogy az USA kész arra, hogy hidegvérrel tönkre tegye a biológiai sokféleséget, a gyors haszon nevében"- állítja a Greenpeace. Ezt a megállapítást megerôsíti Mario Rodrigez, a Mexico's Pulsar Group-tól, amely a világ egyik legnagyobb vetőmaggyártó cége: "A megbeszélések nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokká nôttek ahelyett, hogy a biológiai sokféleség biztonságát helyeznék elôtérbe."
Az Egyezmény nélkül a világ ideiglenesen elveszítette annak a lehetôségét, hogy rendelkezésre álljon egy olyan többoldalú, nemzetközi szabályozó eszköz, amely a remények szerint némi felelôsséget rótt volna az exportáló országokra. Az Andean Group (idetartozik Bolívia, Equador, Peru, Venezuela, amelyeknek eddig nem sok biotechnológiai fejlesztésben volt részük) azt tervezi, hogy 1999-ben saját génbiztonsági egyezményt hoz létre, kihasználva országaik hasonlóságait a biológiai sokféleség, a kultúra és az élelmiszerhelyzet tekintetében. A latin-amerikai kistermelôket vagy anyagilag fogják kárpótolni azért, hogy megôrzik az ôshonos fajtákat amelyek a génmódosított terményeket, a génbiztonságot és a biológiai sokféleséget illetôen az aggályok középpontjában állnak, vagy pedig több energiát kell majd fektetni a génbankokba és a csíraplazma kutatásába.
A Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyvnek a természet, az emberek és a fogyasztók biztonságát elôbbre valóbbnak kell tekintenie minden más megfontolásnál, még a kereskedelemnél is, és támogatnia kellene az olyan szabályozási rendszereket, amelyeknek ez az elsôdleges célja. Olyan Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyvre van szükség, amely az országoknak biztosítja a jogot ahhoz, hogy eldöntsék, hogyan fejlesztik mezôgazdaságukat, hogyan építenek ki egy fenntartható gazdálkodási rendszert, hogyan óvják meg a genetikai forrásaikat, és hogyan biztosítják az élelmiszerek biztonságát, a géntechnológia és a genetikailag módosított szervezetek, illetve a termékek jelen piaci helyzete mellett.
A következô tárgyalásra Bécsben került sor 1999 szeptemberében. És habár az eddigi tárgyalások alkalmával tárt karokkal fogadták a nemzetközi- és a civil szervezeteket, ida már csak az utolsó pillanatokban lehetett bejutni, erôs lobbizással.
- Greenpeace, Reuters