|
|
A szabadkereskedelem vita jogalapját egy "összehasonlító előnyként" ismeretes gazdasági elmélet képezi, amelyet David Ricardo közgazdász fogalmazott meg a 19. század elején. Ez az elmélet kifejti, hogy az egyes országok azokra termékekre szakosadjanak és azokkal kereskedjenek, melyek előállításához jobban értenek (hatékonyabbak) a többi országhoz képest. Ezeket a termékeket aztán azokra a termékekre cserélik be, amelyek előállításához más országok értenek jobban. Noha egyre több bizonyíték van arra, hogy ez nem mindig eredményezi azt, hogy mindenki jól jár. Az lenne a feladata, hogy elősegítse a hatékonyság megnövekedését és támogassa a kereskedő országokat.
A Greenpeace szerint a gazdasági globalizáció, vagy pontosabban "világgazdaság", "az erőforrások globális szintű kiaknázását serkenti. Azaz, a gazdaság egy nyitott részhalmaz egy véges, terméketlen, a természettől elszigetelt ökológiai rendszerben. A szabályozatlan kereskedelem olcsó hozzáférhetőséget nyújt más országok nyersanyagához azáltal, hogy elkülönítik a természet kiaknázásának költségeit, és az abból származó hasznot. A szabályozatlan kereskedelem ezért kitolja azt a dátumot, amikor az országoknak szembe kell nézniük azzal, hogy a megújuló, kiaknázandó kapacitásukhoz mérten éljenek, mivelhogy lehetőséget nyújt az országoknak, hogy más országokból és ökológiai rendszerekből "importálják" ezeket a képességeket. A Kereskedelmi Világszervezet ezt támogatja."
|
A Kereskedelmi Világszervezet 1995 január elsején alakult, az Általános Kereskedelmi és Tarifa Egyezményről (Global Agreement on Tariffs and Trade, GATT) szóló, Uruguay-i nemzetközi kereskedelmi tárgyalási forduló végeredményeként. A Kereskedelmi Világszervezet egy hatalmas, globális bürokrácia, ahol nem választott kereskedelmi bürokraták vannak felruházva azzal a hatalommal, hogy döntsenek a demokratikusan beiktatott törvények sorsa felől. Ha Kereskedelmi Világszervezet tagországának helyi, állami vagy államszövetségi törvénye megszegi a szervezet kereskedelmi szabályait (ami az áruk és a szolgáltatások szabad kereskedelmére összpontosít), ott a törvényeken módosítani kell, vagy az adott nemzetnek gazdasági szankciók bevezetésével kell számolnia. Körülbelül 35 ország kivételével, Kínát beleértve, a legtöbb nemzet a Genfben alapított Kereskedelmi Világszervezethez tartozik. Ez egy bonyolult szervezet, amely vitás elrendezés különleges hatalmával, kétségbe vonható szándékkal, kiegyensúlyozatlan hatalmi struktúrával és az átláthatóság aggasztó hiányával rendelkezik. Mégis, ezzel egyidejűleg, elnyerte számos ország lelkes támogatását, a legrosszabb esetben pedig a maradék néha-kényelmetlen hallgatólagos belegyezését.
|
"MI INDIAIAK, EZENNEL BEJELENTJÜK, HOGY A KERESKEDELMI VILÁGSZERVEZETET
BRUTÁLIS ELLENSÉGÜKNEK TEKITJÜK. EZ A REJTÉLYES, KÖZISMERTEN NEM
DEMOKRATIKUS TESTÜLET, A KERESKEDELMI VILÁGSZERVEZET, NEM CSAK HOGY
RENDELKEZIK AZZAL A LEHETŐSÉGGEL, HOGY KISZÍVJA A VILÁG KÉTHARMADÁN ÉLŐK VÉRÉT, DE MÁR HOZZÁ IS LÁTOTT AHHOZ, HOGY ELPUSZTÍTSA
A TERMÉSZETES ÉLETTERÜNKET ÉS MÁS TUDÁSRENDSZEREINKET…
A FOGYASZTÁS A NEMZETEK FELETTI VÁLLALATOK GAZDASÁGAINAK TÁRGYÁVÁ ALACSONYÍT BENNÜNKET… A KERESKEDELMI VILÁGSZERVEZETET MEGÖL MINKET, HACSAK NEM, MI NEM ÖLJÜK MEG HAMARABB." - India, a Kereskedelmi Világszervezet ellen tett nyilatkozata |
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azért működik, hogy "véglegesen elhárítson minden akadályt a kereskedelem útjából". Noha a kereskedelemről el lehet mondani, hogy jótékony, csak egy újabb kihangsúlyozása annak, hogy valamennyi próbálkozás a kereskedelem szabályozására, irányítására, korlátozására ártalmas. Egyes fogyasztói érdekvédő csoportok hangot adtak abbéli aggodalmaiknak, hogy a szabadkereskedelem a fogyasztóknak járó állítólagos előnyeit túlszárnyalják az olyan kereskedelmi szankciók bevezetésével való fenyegetések, amelyekkel leszerelték a fogyasztóvédelmet az óriáscégek javára. Pontosan ez az eset, amikor a Kereskedelmi Világszervezet által felállított kereskedelmi korlátok szabják meg a környezetvédelmi és a munkajogi törvényhozást is.
A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Általános Kereskedelmi és Tarifa Egyezmény (GATT), és legújabban a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), összefogva a nemzeti kormányokkal és az óriáscégekkel, hadműveleteket vetettek be a környezet kisajátítására. Ennek a környezetpusztítás, a tragikus, szabályozhatatlan szociális elmozdítás és a kulturális és biológiai sokféleség kipusztítása lett az eredménye. A föld, a víz, az erdő, a vadvilág, a vízi világ és az ásványi források nem árucikkek, hanem az élethez szükséges alapvető dolgok. Jópár évtizede, a pénzből és a piacból származó hatalom feldagasztotta a pénztárcájukat és megerősítette a politikai és gazdasági befolyásukat azáltal, hogy ezeket az erőforrásokat birtokolják, a világ nagy többségének az életének és az életkörülményeik kárára. Erre több példa is van, mint például a transz-európai autópálya terv, gátak Dél-kelet Ázsiában, a gátlástalan erdőgazdálkodás az indonéziai esőerdőkben, valamint az életformák szabadalmazása (lásd a 8. és a 9. fejezetet), ami megtizedelte az élővilág és emberek számát (kényszer-kilakoltatások) az óriáscégek profitja és a szabad kereskedelem nevében.
Egyre több bizonyíték van arra, hogy a gazdasági globalizácó csak arra jó, hogy kiszorítsa a kistermelőket és a helyi gazdaságokat. A génmódosított élelmiszerek vitája nem más, mint annak a példája, hogy a világkereskedelem és a Kereskedelmi Világszervezet milyen rossz hatással van a helyi életkörülményekre. Más példák is ezt igazolják, például az erdőgazdálkodás, a klímaváltozás, a tengerek védeleme, hogy csak egy párat említsünk.
A KERESKEDELMI VILÁGSZERVEZETET HASZNÁLVA GÉNMÓDOSÍTOTT TERMÉKEKET KÉNYSZERÍTENEK EURÓPÁRA ÉS AZON TÚL
A genetikailag módosított szarvasmarha növekedési hormon (BST) (lásd a 15. fejezetet) és más, amerikai marháknál alkalmazott hormonok miatt a már így is hadilábon álló USA és Európa jelenleg a Kereskedelmi Világszervezeten belül harcot folytat a génmódosított termékek sorsát illetően. Az egészségre, a tudományra és az alapvető fogyasztói jogokra hivatkozó EU ellenérveit aláássa az USA azzal, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a génmódosított élelmiszereket kereskedelmi kérdésként kezeljék. Amerikai szenátorok írásban kérték Clinton elnököt, hogy sürgesse meg a biotechnológia útjába álló kereskedelmi akadályok témájának felterjesztését az 1998-as kölni G8 Csúcstalálkozón. Az USA annak a lehetőségét is latolgatta, hogy felterjeszti a kérdést a Kereskedelmi Világszervezet 1999 novemberében tartott miniszteri találkozóján. Az USA Kongresszusa szintén azt sürgette, hogy "állítsanak fel egy csoportot, amely megvitatná az olyan kérdéseket, amelyek ellentmondást nem tűrve létrehozná egy, a biotechnológiai termelés nyitott piacát." Az amerikai tárgyalófelek, politikusok és ipari lobbisták el akarják kerülni mindazt, amiről úgy vélik, hogy "veszélyt jelent az USA exportkereskedelmére nézve".
A génmódosított élelmiszerek elleni szembenállás mértéke igencsak aggasztja a génmódosított termények legfőbb előállítóját és exportálóját, az USA-t. A kereskedelmi forgalomba hozáson keresztül (mint például a Kereskedelmi Világszervezet), az USA aggályai a rövidtávú haszonszerzést és a hazai cégek megvédelmezését illetően, egy kereskedelmi háború kitörésének a lehetőségeként vetik fel függetlenül attól, hogy az milyen károkat okoz a környezetre és az emberi egészségre nézve (lásd a 8. fejezetet).
1999 júliusában az USA megfenyegette Japánt, hogy kereskedelmi szankciókhoz folyamodik, nem az autókkal vagy az acéllal, hanem a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatban. Az USA attól tart, hogy ha Japán kötelező címkézést rendel el a génmódosított élelmiszerekre, az félrevezeti a fogyasztókat azzal, hogy az egészségre káros következményekre utal, míg az amerikai hivatalnokok kitartanak amellett, hogy erről szó sincs. Amerikai kereskedelmi hivatalnokok ragaszkodnak ahhoz, hogy a Kereskedelmi Világszervezet szabályai alapján, Japán köteles megkeresni a kereskedelmet legkisebb módon korlátozó megoldást valamint ahhoz a tájékoztatás és a nyilvános fórumok jobban eleget tennének annak a kritériumnak, hogy információval lássák el a fogyasztókat a géntechnológiáról. Ugyanabban a hónapban az, hogy az EU betiltotta valamennyi, növekedési hormonnal és antibiotikummal kezelt amerikai marhahúst, egy újabb vitához vezetett a Kereskedelmi Világszervezetben. Az USA kereskedelmi szankciók bevezetésével 117 millió dolláros adóval sújtja az olyan termékeket, mint a szarvasgomba vagy a szalonna, miután a Kereskedelmi Világszervezet egyetértett abban, hogy az EU tilalma a hormonkezelt marhahúsra a szabadkereskedelem szabályainak a megszegése volt. Számos más példa található a Kereskedelmi Világszervezet, illetve annak Kereskedelemhez Kapcsolódó Szellemi Tulajdonjogokról szóló egyezményében (8.fejezetben) arra vonatkozóan, hogy a Kereskedelmi Világszervezetet és az erősen kétségbe vonható rendezési testületét hogyan használják fel arra, hogy az EU-ra és más országokra kényszerítsék a génmódosított élelmiszereket.
A MILLENNIUMI FORDULÓ
A Kereskedelmi Világszervezetet következő miniszteri találkozóját 1999 novemberében Seattle-ben tartották meg. Az ülés legfőbb célja, mint az azt megelőzőeké is: eltávolítani minden akadályt a kereskedelem útjából. Azonban a kereskedelmi korlátok a szemlélő számára léteznek. A Kereskedelmi Világszervezet a szabad kereskedelem korlátjaként tekint a környezeti és a munkajogi törvényhozásra, és a szigorú érdekvédelemre, ami arra hivatott, hogy megóvja a hazai fajokat és erőforrásokat a kiaknázástól. A "déli", szegény országoknak már így is nehézséget jelent a már érvényben lévő egyezmények betartása és mint mindig, hátrányosabb helyzetben lesznek a tárgyalóasztalnál, az EU-hoz, USA-hoz, Japánhoz és más gazdasági nagyhatalmakhoz képest. A Seattle-i napirenden olyan javaslatok voltak, melyek lehetővé tennék a külföldi befektetők számára, hogy egy másik országban 100 százalékos tulajdonnal rendelkezhessenek, kizsigerelve ezzel a kormány közbeszerzési eljárásait és eltávolítva minden állami és helyi törvényhozást, mely a helyi cégeknek és a génmódosított élelmiszereknek kedvez. Ratifikálásra szemelték ki a Globális Szabad Fakitermelési Egyezményt (Global Free Logging Agreement) (lásd a 22. fejezetet). Az elő terjesztett egyezmény megkönnyítené azt, hogy több földet vethessenek be génmódosított fákkal; aláássa a címkézési kezdeményezéseket, mint például az Erdő Gondnokság Tanács (Forest Stewardship Council) és törvényen kívül helyezi az invazív fajok elleni biztonsági intézkedéseket, így veszélyezteti génmódosított fák elszaporodásának megfékezésére irányuló kísérleteket.
-People's Global Action (PGA), Demystifying the WTO (A SEED Europe)