|
|
| A szabadalom egy olyan ideiglenes, valamely találmány kiaknázására vonatkozó monopóliumot biztosító okmány, amely a termékek és eljárások széles körére terjedhet ki, beleértve most már bizonyos életformákat is. Hogy egy találmányra szabadalom legyen kiadható, annak négy követelménynek kell megfelelnie. A szabadalom legyen újszerű, innovatív, iparilag alkalmazható, és kialakításához feltalálói lépés szükséges. A szabadalom a szabadalmazó számára 17-25 évig terjedő időre kizárólagos védelmet biztosít. Aki a szabadalmazott találmányt alkalmazni akarnja, annak engedélyt kell erre kapnia a szabadalom tulajdonosától és jogdíjat kell fizetnie. Ezen védelem ellenében a szabadalmazó arra kötelezett, hogy szabadalmára vonatkozó információkat közöljön. |
Az élet szabadalmazása: "egy igen elítélhető lépés, egy lépés azon az úton, amelyen az életet egy ipari tulajdonú áru szintjére alacsonyítanák le". (Greenpeace International) |
1985 óta (amikor az első géntechnológiai szabadalmat bejelentették az USA-ban) magukban az Egyesült Államokban 10778 növényi szervezetekre vonatkozó szabadalmat vettek lajstromba, további 200 szabadalom génmanipulált állatokra vonatkozik. Európában már 1997-ben is több széles kiterjedésű szabadalom volt lajstromban. Például az Agracetus/ Monsanto tulajdonát képezi az összes génmanipulált szójababra vonatkozó szabadalom, a Zeneca szabadalmaztatta a génmódosított paradicsomféléket, a Monsanto szabadalmazta a glifozát-herbiciddel szemben ellenálló növényféleségeket. Több széles kiterjedésű szabadalom vonatkozik génmódosított állatfajtákra, például az olyan állatokra, melyek kívánt fehérjéket termelnek a tejükben (Integrated Genetics Inc.), illetve olyanokra, mint a csirkék, szarvasmarha, disznók és juhok, melyekben a növekedést ellenőrző receptor gén van jelen (Merck and Co., Inc).
1998 május 12-én az Európai Parlament egy határozatot szavazott meg, amelynek értelmében élő szervezeteket is szabadalmazni lehet, "az emberi szervezetből elszigetelt elemeket", állatokat és növényeket. Az Európai Unió Életre Vonatkozó Szabadalmak direktíváját úgy fogadták el, hogy abban nem szerepel egyetlen egy sem abból a 66 módosításból, amelyeket az Európai Parlament a tervezet első olvasása során ajánlatosnak vélt, sem pedig a második olvasás során javasolt 33 módosítás. Az elfogadott jogszabály lényegében azonos azzal a változattal, amit már 1995-ben mint etikátlant elutasítottak. 1998 októberében a holland kormány óvást jelentett be a direktíva ellen az Európai Parlamenttel és az Európai Unió Tanácsa ellen. Az olasz kormány bejelentette, hogy 1999 elejétől támogatni fogja az óvást. Számos gond jelentkezik a Direktívával kapcsolatosan: a tagállamok nem tagadhatják meg a szabadalom kiadását környezetvédelmi megfontolásokból, elfogadásainak jogalkotói folyamatai sem voltak megfelelőek, komoly kihatása van a fejlődő országokra, gyakorlatilag az egész világra ráerőszakolták az élet szabadalmaztathatóságát, komoly aggályok jelennek meg az élelmiszerek és a gyógyszerek szabad hozzáférhetősége vonatkozásában, aggályok jelennek meg a szociális és gazdasági igazságosság és az ökológiai biztonság vonatkozásában.
Ez a korábbi európai szabadalmi jog gyökeres felforgatása, mert az tiltotta a növény- és állatfajták szabadalmaztatását.
A jelenleg érvényes, 1973-as - minden tagállamra kötelező - Európai Szabadalmi Egyezmény, amelynek alapján a szabadalmakat jelenleg kiadják tiltja a növények és állatok szabadalmaztatását (mert ezek az Európán belüli és kívüli élelmiszer biztonság alapjai). A Direktíva úgy kerüli meg ezt a tilalmat, hogy megengedi teljes élelmiszerfajták termésének egy cég általi szabadalmaztatását és monopolizálását a vetőmagtól kezdve egészen a szupermarketben megjelenő termékig. Így ez törvényessé teszi a Monsanto amerikai vegyipari cég részére kiadott, génmanipulált szójababra vonatkozó, erősen vitatható szabadalmat. Az ilyen szabadalmak, amelyek mögött nincs semmilyen feltalálói tevékenység, lehetővé teszik génmanipulációra alapozott követelések belajstromozását, csak azért, hogy megakadályozzák az egyéb cégek által végzett kutatást és ílymódon kizárják a piaci versenyt. Szabadalmazhatóvá vállnak a hagyományos növény- és állat-fajták. Európa íly módon engedélyezte a monopolizálást az alapvető élelmiszerforrások vonatkozásában, amelyektől pedig sok milliárd ember élete függ .
A jogszabály támogatói azt állítják, hogy az csak az európai szabadalmi jog harmonizálását jelenti, az ipar szerint erre azért van szükség, hogy biztosítsa versenyképességét az európai és globális piacokon: mindenkire úgymond ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Azt mondják továbbá, hogy erre a direktívára azért lenne szükség, hogy Európa eleget tegyen a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) szemben a Kereskedelemhez Kapcsolódó Szellemi Tulajdonjogok Egyezménye (TRIPs) szerint vállalt kötelezettségeknek (lásd a 8. fejezetet). Az igazság pedig az, hogy a Direktíva jelentősen tovább megy, mint a vállalt kötelezettségek. A TRIPs Egyezmény megengedi, hogy minden ország önmaga döntse el, vajon ki akarja-e zárni a növényeket és állatokat a szabadalmi oltalom alól, vagy más jogszabály rendszert kíván kialakítani a növényfajták jogi védelmére vonatkozóan.
A Direktíva ellentétes számos, az EU tagállamok által az 1992-es Rio-i Világ Csúcstalálkozó után aláírt nemzetközi szerződéssel. Az összes európai állam által ratifikált Biológiai Sokféleségi Egyezmény arra kötelezi az aláírókat, hogy biotechnológiai szabadalmi rendszerükben biztosítsák a biológiai sokféleség hasznának "igazságos és egyenlő" megosztását, különlegesen a faj gazdag fejlődő országok vonatkozásában. Ezt a követelményt a Direktíva szövege nem tartalmazza. Az az igazság, hogy az 1998. évi Biológiai Sokféleségi Egyezmény részes feleinek konferenciáján 49 küldött arra hívta fel az Európai Parlamentet, hogy utasítsa el a szöveget, mert a Direktíva ténylegesen elősegíti a "biológiai kalózkodást".
Az Európai Bizottság teljesen kihagyta a szövegből a biológiai kalózkodás korlátozását célzó 76.sz. módosítást. (A módosítás szerint egy növényi vagy állati fajta szabadalmaztatását kérelmező fél beadványában köteles lenne igazolni, hogy beadványa megfelel a származási ország ilyen anyag exportjára és hozzáférhetőségére vonatkozó jogszabályainak. Ugyanakkor a humán anyagra vonatkozó szabadalmi kérelemhez csatolni kell annak a személynek az ügy lényegének ismeretében megadott hozzájárulását, akitől a génanyag származik.)
Az életformákra kiadott szabadalmak lényege a piac korlátozása, nem pedig az innováció, kutatás és új álláshelyek kialakításának serkentése.
A Direktíva támogatóinak egy másik érve úgy szól, hogy a Direktívára azért volna szükségünk, hogy az európai cégek versenyképesek legyenek az amerikai, japán cégekkel, és ez valahogy új állásokat teremt majd. Ez a tényleges helyzet lényeges félreértése, vagy egyszerűen egy nagy hazugság! A szövegben sehol sem szerepel olyan tétel, hogy a szabadalom tulajdonosának kötelezettsége lenne a szabadalmi oltalmat megadó területen kutató vagy termelő tevékenységet folytatni. Úgy látszik senki sem kötelezte az ipart arra, hogy állításait bebizonyítsa.
Az emberi magzatokat felhasználó módszerek szabadalmi oltalmát gyógyászati és diagnosztikai célokra engedélyezték
A emberi gének, sejtek és szövetek a cégek tulajdonába kerülhetnek. Egy cég kizárólagos jogokat kaphat ezekre. Ez például jogszerűvé tenné a Biocyte-nak 1988-ban kiadott európai szabadalmat minden újszülött köldök zsinórjából származó vérsejtre. Ez azt jelentené, hogy a Biocyte eltilthatna minden olyan személyt, az ilyen sejtek, illetve a belőlük származó gyógyászati termékek felhasználásától aki nem akarja, vagy nem tudja kifizetni az általa követelt díjakat. A társadalom széles rétegeitől megtagadnák a hozzáférést bizonyos gyógyászati eljárásokhoz és kutatási eredményekhez.
Továbbá, lehetséges az emberi biológiai anyag szabadalmaztatása egy személy tudta vagy hozzájárulása mellőzésével. A páciens önrendelkezési joga itt azért kerül veszélybe, mert semmilyen követelmény sem biztosítja a biológiai anyag, vagy biotechnológiai módszerekkel gyártott anyag befogadóinak jogait. A pácienst ilyen anyaggal anélkül is kezelhetnek, hogy ezt tudomására hozták volna, vagy beleegyezését megkérték volna.
Bár a emberklónozási módszereket kizárták a szabadalmazhatóságból, az ilyen eljárások termékét sehol sem zárták ki tételesen ebből körből.
A emberklónozásra vonatkozó szöveg nem egyértelmű. Nem tiltja tételesen bármely emberklónozási vagy magzati anyag szabadalmaztatását. Tilalom alá kerülhetnek a "teljes" emberklónokra kiadott szabadalmak, de az emberi "pótalkatrészek" gyártása és szabadalmazhatósága, vagy az ember- állati hibridek vonatkozásában nehéz kérdések merültek fel (lásd a 25. fejezetet). A Direktíva elősegíti a gazdaságilag ésszerű kutatást és kizárólagos jogokat engedélyez emberi gének, kromoszómák, sejtek és szervek vonatkozásában.
Szabadalmaztathatóak a fizikailag sérült állatok
Az 1997. évi amszterdami Európai Csúcstalálkozó alatt egy új szerződés biztosítani kívánta "az állatok, mint érző lények jobb védelmét és tiszteletét". A szerződés azonban megállapította, hogy az állatok szenvedését igazoltnak kell tekinteni azokban az esetekben, ahol ebből "lényeges gyógyászati előnyök" származnak. A gyógyászati célokból génmanipulált állatokat szabadalmaztatni lehet, ha úgy látszik, hogy nem szenvednek, még akkor is, ha az ilyen állatok fizikailag fogyatékosok. Ez azt is jelenti, hogy az USA-ban egy ráksejtek termelésére manipulált egérre kiadott szabadalom jogilag Európában is elfogadásra kerülne, bár az egér a manipuláció miatt rákban megbetegedik, és aztán meg is hal. Ezen szabadalom ellen Európában jelenleg óvást jelentettek be, ugyanitt körülbelül 250 hasonló szabadalmi kérelem döntésre vár, amíg a Direktíva nem tisztázza az állatokra kiadott szabadalmak sorsát. Az iparnak sikerült elfogadtatni azt a hamis ígéretet, hogy a biotechnológia gyógyulást tud majd biztosítani, ha szabadalmi oltalmat élvez. Az állatok szenvedését ezzel igazoltnak tekintik, és e sehol sem igazolt technológia óvás nélkül tovább is alkalmazásra kerül.
Nem jelölnek ki semmiféle új etikai bizottságot
Bár az Európai Parlament elfogadott egy módosítást, amely egy új bizottságot jelöl ki minden biotechnológiai szabadalom etikai következményeinek meghatározására, ezt a bizottságot nem alakították meg. E Bizottság helyett az Európai Bizottság már létező Tudományos és Innovációs Technika Etikai Csoportja feladata lesz minden új technológia (és nemcsak a biotechnológia vagy a szabadalmak) felügyelete.
Európa nem ösztönözheti az élet válogatás nélküli privatizálását és piacosítását a jelenlegi szabadalmi rendszer eltorzításával, a cégeknek arra az élő anyagra vonatkozó kizárólagos jogainak megállapításával, amitől életünk függ. Az Európai Parlament tagjai nem vállalhatnak egyedül felelősséget egy ilyen fontosságú, a teljes európai és azon kívüli társadalom sorsát meghatározó döntésért.
GRAIN, GAIA, Wytz de Lange, The Cornhouse, Eugenics (ASEED) Europe