|
|
A biológiai sokféleségbe beletartozik minden élő szervezetet, genetikai anyag, és ökológiai rendszer, melyek annak részeit képezik. Általában három szintjét különböztetik meg: genetikai, faji, illetve ökológiai rendszerbeli sokféleség. A genetikai sokféleség az egyes fajok közötti, illetve az egyes fajokon belül a gének különböző változatait jelenti. Ez a Földön fellelhető összes növény, állat és mikroorganizmus génjeiben megtalálható összes genetikai információt felöleli. Az egyes fajokon belüli genetikai sokféleség lehetővé teszi azt, hogy alkalmazkodhassak az új kártevőkhöz, betegségekhez és az időjárás, illetve a mezőgazdasági eljárások változásához. A faji sokféleség magába foglalja az egy adott területen élő fajok, illetve a különböző fajok számát. Az ökológiai rendszerbeli sokféleségbe beletartozik az összes különböző ökológiai rendszer, avagy a fajok kölcsönösen egymástól függő közösségei és azok élettere. Az ökológiai rendszerek felölelhetnek egészen nagy vagy elenyészően kis területeket is. Ezek a természetes területek lehetnek: füves területek, mangrove-erdők, korallzátonyok, mocsarak vagy trópusi erdőségek, csakúgy mint mezőgazdasági területek, amelyek ugyan az emberi megművelésen múlnak, viszont rendelkeznek a növények és az állatok jellemző összetételével.
"A NÖVÉNYGENETIKUSOK ÁLLANDÓ NYOMÁS ALATT LESZNEK AZÉRT, HOGY ÚJ FAJTÁKAT HOZZANAK LÉTRE, AMELYEK KÉPESEK LESZNEK FELVENNI A VERSENYT AZ ÚJ KÁRTEVŐKKEL ÉS BETEGSÉGEKKEL. EZ EGY OLYAN GENETIKAI TAPOSÓMALOM, AMI LEGALÁBB OLYAN KÁROS ÉS KUDARCRA ÍTÉLTETETT, MINT AZ A VEGYSZERES TAPOSÓMALOM, AMELYNEK HELYETTESÍTÉSÉRE TERVEZTÉK"
- Idézet a Gaia Alapítvány "Raiding The Future"-című kiadványából
A TUDAT MONOKULTÚRÁJA
Az élelmiszerek genetikai módosítása rendkívül nagy veszélyt jelent az ökológiai rendszerekre és a biológiai sokféleségre nézve, amibe beletartozik a penészesedésnek/BLIGHT, a "szupergyomok" megjelenésének, a génszennyeződésnek, a terminátor-típusú termények elszóródásának (lásd a 11. Fejezetet) egyre növekvő kockázata és annak a veszélye, hogy a farmereket vegyszeres, belterjes gazdálkodásra kényszerítik. Mivel csupán egy csokorravaló óriáscég kezében van az élelmiszerek sorsa a nemesítésen és a szabadalmazásokon keresztül, s mivel a termesztői szerződés és a terminátor technológia véget vet a magok következő évre való megőrzése hagyományának, nagyon valószínű, hogy csak azok a növények teremnek, amit az óriáscégek termeszteni akarnak. Ezt az a példa is mutatja, hogy a McDonalds utasítására burgonyakészlete világszerte kizárólag egyféle burgonyából származik, amely általában nem-őshonos és kevésbé ellenálló a penészesedésre/BLIGHT és a kártevőkkel szemben, mint a helyi fajták - ezzel szükségessé téve a vegyszerek nagy mennyiségű alkalmazását. Ha az óriáscégek úgy döntenek, hogy nem látják el a piacot egy bizonyos növényfajjal, akkor azoknak a fajoknak leállítják a termesztését. A génmódosított élelmiszerek esetében, az óriáscégek egyre inkább ellehetetlenítik a nem-génmódosított megfelelőjükhöz való hozzáférést. Míg Írországban, a növényfajták pusztításai elleni környezetvédelmi mozgalmak törvényesen kérdőre vonják a Monsanto-Novartis együttműködését egy Roundup Ready cukorrépa projekttel kapcsolatban, addig a Monsanto azzal fenyegetőzik, hogy a Novartis "gazdaságtalannnak" találhatja a jövőben az ír piac hagyományos vetőmagokkal való ellátásának folytatását.
MENEKÜLJÜNK INNEN: "SZUPERGYOMOK" ÉS "SZUPERJÁRVÁNYOK" ELTERJEDÉSE
A génmódosított ültetvényekről származó kereszteződések általi "génszennyeződés" máris elkezdte pusztítani a természetet. A szél, az eső, a méhek és más rovarok beporzása révén elindult a génmódosított pollenek átterjedése a környező földekre, beszennyezve a farmerek ökológikus és hagyományos termesztésű ültetvényeinek a DNS-ét. Szerte Észak-Amerikában számos farmer ellen indított pert a Monsanto a termesztői szerződés megszegése és a génmódosított magok egy kívülálló személynek való eladása vádjával, azonban sok farmer azt állította, hogy semmi ilyet nem tett, és hogy a pollenek természetes úton terjedtek. Svájcban a Novartis cég elismerte annak a lehetőségét, hogy egy, 1999 nyarán importált, nem-génmódosított kukorica "génszennyeződéséért" egy, a közelben lévő génmódosított ültetvény felelős. Ezen új trendek tükrében, a "szupergyomok" megjelenésével, a nem arra szánt fajok kereszteződnek az antibiotikummal szembeni ellenállás kódoló jelzőgénekkel, terminátorgénekkel és a gyom- és rovarirtókkal szemben ellenálló génekkel. A kereszteződés során olyan gyomok fejlődhetnek ki az ültetvényeken, melyek nem érzékenyek a mezőgazdasági vegyszerekre. Mivel a génmódosított termények élőek, ezért egyértelműen jóval kiszámíthatatlanabbak a vegyszerek környezetszennyező hatásánál, - szaporodhatnak, vándorolhatnak, változhatnak. Attól fogva, hogy a környezetbe került jóformán lehetetlenség a génmódosított szervezeteket visszavonni a laboratóriumokba, illetve az ültetvényeken belülre.
VESZÉLYBEN A HASZNOS FAJOK
1999-ben, a Cornell Egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy a génmódosított Bt-kukorica pollene mérgező a danaisz-lepkék számára. A tanulmány megerősíti annak a növekvő számú bizonyítékait, hogy a génmódosított termények kedvezőtlen hatással vannak egy sor hasznos rovarra, beleértve a katicabogarat és a fátyolkát, csakúgy mint a hasznos mikroorganizmusokat, méheket és feltételezhetően a madarakat is.
A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNY ALAPVETŐ ELLENTMONDÁSBAN ÁLL A KERESKEDELEMHEZ KAPCSOLÓDÓ SZELLEMI TULAJDONJOGOK EGYEZMÉNYÉVEL
Az 1992-ben, a Rioi Föld Csúcstalálkozón elfogadott, ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményt úgy üdvözölték a szegény, "déli" államok, mint azt az egyezményt, ami egyszer s mindenkorra nemzetközi törvényekbe foglalja, hogy az egyes nemzetek államai szuverén joggal rendelkeznek a biológiai forrásaik felett (lásd a 4. fejezetet). A Biológiai Sokféleség Egyezménye kiköti, hogy a feleknek együtt kell működniük, annak érdekében, hogy a szellemi tulajdonjogok "alátámasszák és ne pedig meggátolják az egyezményben leírtakat": azaz a biológiai sokféleség megőrzését, annak fenntartható használatát, és előnyeinek igazságos megosztását. A nemzeti törvényeik függvényében, arra is kötelezi a feleket hogy "tiszteljék, őrizzék meg és tartsák fenn az őslakosok és a helybeliek tudását, újításait, találmányait." A genetikai forrásokhoz való hozzáférhetőség meghatározás a nemzetek kormányain múlik és a nemzeti törvényhozástól függ. Azt is pontosan meghatározza, hogy ahol engedélyezték a hozzáférést, ott kölcsönös megállapodás szükséges, csakúgy mint a forrásadó előzetes beleegyezése. A nemzetközi közösség ily módon köteles tisztelni, megőrizni és fenntartani az őslakosok és a helybeliek tudását, újításait, találmányait, valamint elősegíteni a felhasználásából származó haszon igazságos szétosztását.
Mégis, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a Kereskedelemhez Kapcsolódó Szellemi Tulajdonjogok Egyezménye alapvetően összeegyeztethetetlen. Míg a Biológiai Sokféleség Egyezménynek az a célja, hogy megőrizze a biológiai sokféleséget, elősegítse annak fenntartható alkalmazását, biztosítsa a haszon igazságos szétosztását az adományozók és a felhasználók között, és szuverenitást nyújt a biológiai forrással rendelkező országoknak, addig a Kereskedelemhez Kapcsolódó Szellemi Tulajdonjogok Egyezménye lehetőséget kínál a magáncégek számára, hogy szabadalmaztathassák ezeket a forrásokat. Egy friss rendelkezés az igazi valójukba helyezi ezt a két homlokegyenest ellenkező nézetet és egyezményt.
1999 júniusában a Biológiai Sokféleség Egyezmény tudományos testülete (az SBSTTA) elfogadta azt a határozatot, mely engedélyezi az olyan "GURT" (Genetikai Alkalmazást Szabályozó Technológiák) technológiák forgalomba hozását, mint az ún. "terminátor technológia". Az SBSTTA határozata még az egyes országok jogait is korlátozza a terminátor technológia országos betiltására vonatkozóan úgy, hogy moratóriumot hirdetnek és kereskedelmi szankciókkal kapcsolják össze. Norvégia, India, Equador és sok más ország azon kitartó erőfeszítései ellenére, hogy létrehozzon egy moratóriumot, az SBSTTA terminátor technológiát illető sikertelen állásfoglalása döntő próba elé állította a Biológiai Sokféleség Egyezményt. Pat Mooney, a RAFI-tól megállapítja: "A GURT technológia próbára teszi a fejlődő országok törvényes rendelkezésijogát a biológiai sokféleségük felett, ez a Biológiai Sokféleség Egyezmény sarkpontja. Hogyha nem tud állást foglalni a terminátor technológiát illetően, akkor mit tud egyáltalán tenni?"
A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNY ÜTKÖZIK A FENNTARTHATÓSÁG ELVÉVEL
Ha összehasonlítanánk az "északi", gazdag és a "déli", szegény országok álláspontját a biológiai sokféleség kisajátítását illetően, sehogysem tűnik úgy, hogy egyetértenének egy dologban: miszerint a világ genetikai öröksége nem több árucikknél. A Biológiai Sokféleség Egyezmény 3. cikkelye kiköti, hogy: "Az egyes országoknak szuverén joga van kiaknázni saját forrásaikat, saját környezeti politikájuk értelmében." A 15. cikkely, első paragrafusa továbbfejti: "A genetikai forrásokhoz való hozzáférhetőség meghatározásának fennhatósága a nemzetek kormányain múlik és a nemzeti törvényhozástól függ". Ezen rendelkezéseket illetően az Egyezmény nyíltan visszautasítja, hogy a genetikai forrásokat az emberiség világörökségévé nyilvánítsa. Ahogy azt Jean Paul-Marechal a Le Monde Diplomatique francia újságírója is megállapítja: "Ennek következtében, a több millió éves biológiai fejlődés és a több ezer éves mezőgazdasági eljárások által formált természetes is kulturális örökség most ki van téve annak a veszélynek, hogy magánkézbe kerül, ami az igazgatás egy olyan formája, amely tönkre teszi a bioszférát. A szabadkereskedelem és az ipar, más szavakkal az árucikkek birodalmának a kiterjesztése, újra ellentmondásba került a fenntartható fejlődés követelményeivel."
VÉGKÖVETKEZTETÉS
Pillanatnyilag úgy vélik, hogy 50-től 300-ig terjedhet azon növény- és állatfajok száma, melyek kipusztulnak naponta. A géntechnológia széles körben elterjedt alkalmazásának melléktermékeként környezetbe jutó szuperkártevők és szupergyomok veszélye, együtt azzal a nem-génmódosított vetőmagokhoz, és általában a fajták széles választékához való hozzáférés lehetséges megtagadása, a genetikailag módosított szervezetek elszóródása és a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló nemzetközi egyezmények, amelyek a valóságban törvényesítik a biológiai források privatizációját és honosítását, egyszerűen növelik a problémát. Annak érdekében, hogy megőrizzük a biológiai sokféleséget és a föld egészségét, a genetikai örökség inkább az emberiség világöröksége kell, hogy maradjon (avagy újra azzá kellene válnia), mintsem állami és magántulajdon, amelyet egy pár óriáscég kényére-kedvére arra használ, amire csak akar.
- RAFI, Jean Paul-Marechal a Le Monde Diplomatique,
Enclosure of the Mind (RAFI) és The Ownership of Life (IATP)