A déli, szegény államok, a világ ellátása és az élelmiszerbiztonság

Naponta körülbelül 24 ezer ember hal meg éhségtôl vagy alultápláltságtól. A halálesetek háromnegyede öt éven aluli gyermekeket érint. A világon 800 millióra becsülik azoknak a embereknek a számát, akik éhínségben és alultápláltságban szenvednek, százszor többre, mint ahányan évente éhen halnak. Manapság a fejlôdô országokban élô gyerekek tíz százaléka öt éves kor alatt meghal. Az éhínség és a háborúk az éhhalálok csupán tíz százalékáért felelôsek, de valószínűleg ezeket emlegetik a leggyakrabban. Az éhhalál többségét krónikus alultápláltság okozza. A családok egyszerűen nem jutnak elég élelemhez. Ezt pedig a rendkívüli szegénység okozza. A fejlesztési ügynökségek úgy vélik, az emberek nem amiatt halnak éhen, mert nincs elegendô élelem (jelenleg a világ többletet termel) hanem amiatt, hogy az élelmiszerek és azok elôállításához szükséges eszközök a gazdag és a befolyásos emberek kezében összpontosulnak. Az óriáscégek keresik a megoldást a tápláléklánc feletti ellenőrzés megszilárdítására, például a géntechnológia segítségével, így félô, hogy a helyzet sokkal rosszabbra fordul.

VÁLLALATI ZÖLDREFESTÉS, AVAGY ZSAROLÁS A TERMÉSZET NEVÉBEN Kérdôre kell vonni, sôt nevetségessé kell tenni az óriáscégek azon feltüntetett jó szándékát, miszerint a géntechnológia segítségével ellátják majd a föld szegény lakóit (lásd a 2. fejezetet), holott olyan alapvetô hagyományos élelmiszereket védenek le, és tartanak a kezükben, mint a QUINOA, a basmati rizs és a kukorica. A szegény országokban élôk megélhetése évszázadok óta ezen termésütôl függ, azonban mostantól arra kényszerülnek, hogy a nyugati óriáscégektôl vásárolják meg a termesztéshez szükséges vetőmagokat. Mint ahogyan Donella Meadows (a Limits to Growth társszerzôje) is felhívja rá a figyelmet: "Azon kijelentést, miszerint azért van szükségünk a géntechnológiára, hogy általa élelemhez jussanak a szegény emberek, két feltevés kell hogy megalapozza: az elsô az, hogy több élelem jut majd el az éhezô emberekhez, a második pedig az, hogy a géntechnológia az egyetlen módja az élelmiszer termelés megnövelésének. Ennek éppen az ellenkezôjét feltételezem. Az élelmiszertöbblet nem fog segíteni azokon, akiknek nincs pénzük arra, hogy megvásárolják vagy kitermeljék azokat, fôleg ha drága, szabadalmaztatott, tervezett magokról van szó." NEM ELÉG ÉLELEM VAGY NEM ELÉG POLITIKAI SZÁNDÉK? Az óriáscégek azt állítják, hogy az éhínséget és a lakosság számának növekedését - különösen a szegény országokban -, lényegesen enyhíteni fogja a biotechnológia és a génmódosított élelmiszerek csodája. Egy aljas, a Monsanto cég által hirdetett brit reklámhadjárat azt meri állítani, hogy: "A jövô éhezô generációi miatti aggodalom még nem fogja ôket ellátni élelemmel. A biotechnológia viszont képes erre." Az biztos, hogy a világban zajló éhezés egy nagy probléma, sôt világméretű bűn. Az éhínséget nem az élelmiszer vagy a termôföld hiánya okozza, hanem az a nemzetközi és európai szintű intézményesített államvezetés és joggyakorlat, amely nagy mértékben hozzájárul ezen botrány folytatódásához és életben tartásához. A géntechnológia nem fogja sem élelemmel ellátni, sem megmenteni az éhezô tömegeket - épp ellenkezôleg. A brit Christian Aid szerint: "A géntechnológia hozza létre az éhínség klasszikus elôfeltételeit. Az olyan élelmiszerkészlet, amely alig egy néhány fajta szabadalmaztatott termékbôl áll, a lehetô legrosszabb választás az élelmiszerek biztonságát illetôen. A legszegényebbek fognak a legjobban függni tőle és őket fenyegeti a legjobban.

"NEMHOGY HOGY CSÖKKENTENÉ, HANEM NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL NÖVELI FOGJA A GÉNTECHNOLÓGIA A VILÁG ÉHÍNSÉGÉT. A GAZDÁLKODÓK ÖRDÖGI KÖRBE KERÜLTEK, MIVEL A TÚLÉLÉSÜK EGYRE INKÁBB FÜGG AZ OLYAN KISSZÁMÚ ÓRIÁSCÉGTÔL , MINT PÉLDÁUL A MONSANTO. AZ ACTION AID 25 ÉVE HALLGATJA MEG A SZEGÉNY GAZDÁLKODÓKAT ÉS TÁMOGATJA AZ OLYAN IRÁNYÚ ERÔFESZÍTÉSEIKET, HOGY ÖNELLÁTÓ GAZDÁLKODÁST TARTSANAK FENN. ANNAK ELLENÉRE, HOGY A FÖLD NÉPESSÉGE EGYRE NÖVEKSZIK, TUDJUK, HOGY ELEGENDÔ ÉLELMET BIZTOSÍT MINDANNYIUNK SZÁMÁRA - AZ ÉLELMISZER RAKTÁRAK A BIZONYÍTÉKAI ENNEK. MILLIÓK SZENVEDNEK AZ ÉHSÉGTÔL, AMIATT HOGY AZ ÉLELMISZERT ARÁNYTALANUL OSZTJÁK EL. AZ IGAZSÁG AZ, HOGY A GÉNTECNOLÓGIA NAGY ELÔRELÉPÉST JELENT A MONSANTO SZÁMLÁJÁN, UGYANAKKOR HATALMAS HÁTRALÉPÉST A VILÁG SZEGÉNYEI SZÁMÁRA." - Salil Shetty, a brit Action Aid Elnöke

Mind az európai, mind az amerikai kormány évente egy milliárd Euro-t fizet ki a kistermelôknek azért, hogy ne termesszenek élelmiszereket. Azután kifizetnek még egy-egy milliárdot az élelmiszertöbbletek felvásárlására, amit raktárakban tárolnak. Így mesterségesen lehet az árakat magasan tartani. Ami aztán ott áll és rohad. Van elég élelem és van elég termôföld, a gond az államvezetéssel, a politikával és a szétosztással van. Hiányzik az olyan politikai szándék, amely ezt az élelmiszert szétosztaná és az élelmiszer árakat valósan ítélné meg. A helyzetet nyilvánvalóan súlyosbítja az a tény, hogy számos fejlôdô ország az export termékek kereskedelmébôl finanszírozza a tartozásait, és látni kell a gyarmatosítás utáni történelem összefüggésében, hogy ez az éhínség legfôbb elôidézôje a világban. Félô, hogy az Indiában bevezetett Bt gyapot (lásd a 14. fejezetet) elôidézheti, hogy még eddiginél is nagyobb mértékben térnek át a farmerek a termékeik exportálására ahelyett, hogy a környezô lakosok alapvetô szükségét elégítenék ki.

Nem elôször állítják egy forradalmi technológiáról, hogy képes megállítani az éhínséget. A következô cikk jelent meg az ENSZ, táplálékról szóló jelentésében: "A világszerte tapasztalható hajtóerô, hogy bevezessék a magas terméshozamú gabonaféléket és a nyugati mezôgazdasági eljárásokat Ázsiába, Afrikába és Dél-Amerikába, illetve hogy a helyi zöldségeket és gyümölcsöket lecseréljék magas terméshozamú, ugyanakkor alacsony ásvány és vitamin tartalmú rizsre, búzára és kukoricára, azt eredményezte, hogy súlyos élelmiszerhiány lépett fel a fejlôdô országokban." A Christian Aid felhívja rá a figyelmet, hogy a latin-amerikai zöld forradalom alatt bár 8 százalékkal emelkedett az egy emberre jutó élelmiszer termelés, ugyanabban az idôszakban 19 százalékkal nőtt az alultápláltság is. Míg a zöld forradalom látszólag megnövelte a terméshozamot és az élelmiszerek biztonságát rövid távon, addig számos hosszú távú természeti és társadalmi problémát idézett elô. Arra kötelezni a szegény kistermelôket, hogy használjanak rovarirtószert és műtrágyát illetve monokultúrás hibrid magokat, gyakran hozzájárul a szegénység megnövekedéséhez, az élelmiszerek megbízhatatlanságához és pusztító hatást vált ki a különbözô ökoszisztémákban. Sôt, a rovarok, a gyomok, a kártevôk és a betegségek gyakran úgy fejlôdnek, hogy még a legerôsebb rovarirtószereket is kijátszák, fokozva ezzel azokat a problémákat, amelyeket helyre kellett volna állítani.

Mint ahogyan azt George Monbiot állítja a brit The Guardian újságban: "A világ tele van szemetelve az ilyen feltevések roncsaival. Etiópia modern ipari mezôgazdasága állateledelt exportált Európába, annak ellenére, hogy ezidô alatt éhínség pusztította az ország lakóit. Indiában, a Kalahandi régióban éhséghullám éhséghullámot követ, mégis évrôl évre élelmiszertöbbletet termel. Az éhínség azért jelentkezik, mert a tápláléklánc rossz kezekben van."

A SZEGÉNY ORSZÁGOK NEM AKARNAK BŰNBAKOKKÁ VAGY KÍSÉRLETI NYULAKKÁ VÁLNI

A kettős mérce alkalmazásának kísértete is felébredt. Míg Európában a vásárlók elutasítják a génmódosított élelmiszereket, addig a déli és keleti térségeket ismét elárasztja a veszélyes, nem kívánt és szükségtelen technológia (mint ahogy az atomenergiával, a DDT-vel és a hulladékégetőkkel is megtörtént).

Ugyanazok az országok, melyeket a nyugati világ az éhínség példájául hoz fel, és amelyekrôl az óriáscégek úgy tartják, hogy a népesség azon része, akiknek a legtöbb hasznot hoz a géntechnológia, már visszautasította ezt az eljárást. Miután véget ért a Kolumbiában megtartott Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyv aláírására irányuló konferencia (lásd a 7. fejezetet), az etiópiai delegáció kijelentette, hogy bár szegények, de nem látják sem szükségét, sem értelmét a géntechnológiának.

A POLITIKA ÉS AZ ÁLLAMVEZETÉS, ÉS NEM A TECHNOLÓGIA SZABJA MEG A FEJLÔDÉS IRÁNYÁT

Tanulmányok kimutatták, hogy földreformokkal és egyszerű öntözéssel Indiában 50 százalékkal lehetne növelni a terméshozamot; míg a géntechnológia segítségével esetleg csak tízzel. Az elszegényedett embereknek gyakran csak néhány egyszerű eszközre és természeti erôforrásra, - jó minôségű magokra, megfelelô szerszámokra és vízre - van szükségük ahhoz, hogy elegendô mennyiségben állítsanak elô élelmiszereket, hogy önellátókká váljanak. Kis fejlesztések a gazdálkodási módban és az élelem tárolásában, lecsökkentve az aratás utáni veszteségeket és megállítva a helyi nézeteltéréseket, szintén hatalmas lépést jelentenének az éhínség visszaszorításában. Jules Pretty az Essex Egyetemtôl egy, a fejlôdô országokban végbemenô, csöndes forradalomról számol be, ahol a kistermelôk megduplázták vagy akár megtriplázták a termésüket a modern organikus gazdálkodás segítségével (lásd a 21. fejezetet). Rengeteg munka szükséges hozzá, azonban a kizsákmányoló óriáscégek kölcsöne és segítsége nem. Milyen lenne a világ, ha úgy állna a gazdasági helyzet, hogy mindenkinek lenne pénze élelmiszerre és földje, amelyen kedvére gazdálkodhat, vagy Európa és Észak-Amerika kiosztaná a világ éhezôinek a hatalmas mennyiségben felhalmozott élelmiszerkészleteit, ami ráadásul az adófizetôket terheli azért, hogy az árakat mesterségesen magasan lehessen tartani? Számos éhínségszakértô véleménye megegyezik abban, hogy végül is a legjobb ellenszer az éhínségre az oktatás. A tanult embereknek van a legtöbb esélye arra, hogy kitörjön a szegénység malmából, ami az éhínség legfôbb okozója.

- Christian Aid, Donella Meadows, George Monbiot (The Guardian)