A számítógép biztonságos használata,
7. Megfigyelés alatt élve
Írta: Paul Mobbs az Association for Progressive Communications számára, 2002. márciusában.
Fordította: Hasznos Erika

7.02 Telefonok

A telefonvonalak hivatalos lehallgatása

Az államszerződések, engedélyek révén felügyelheti a telefontársaságok tevékenységét. A társaságok kötelesek lehetővé tenni, hogy a biztonsági szervek és rendőrség adott esetben lehallgathassa a vonalakat.

A mechanikus telefonközpontok korában a lehallgatókészüléket szakemberek szerelték fel; a hívásból származó hangjelet az áramkörök összekapcsolása révén irányították a megfelelő helyre. Mostanra a legtöbb telefonközpontot digitálissá alakították át, és a lehallgatókészülékek elhelyezése sokkal egyszerűbb lett: elég egy apró csatlakozódugaszt beiktatni. A feladat akár számítógéppel is megoldható.

Hacsak nincs a lehallgatókészülék kirívóan ügyetlenül felszerelve, lehetetlen megmondani, lehallgatják-e a vonalunkat, vagy sem. A furcsa zörejek, melyeket néhányan hajlamosak egy lehallgatókészüléknek tulajdonítani, sokszor valóban csak zajok, amiket más telefonvonalakból származó jelek indukciója hoz létre.

Mivel a lehallgatókészülék a telefonközpontban működik, nehéz eldönteni, lehallgatnak-e minket; nincs érzékelhető különbség a hangerőben. Függetlenül attól, hogy lehallgatják-e a beszélgetések tartalmát, a kommunikációs adatokat automatikusan gyűjtik és tárolják: mind a telefontársaság számlázási osztálya, mind a biztonsági szolgálatok számára.

A digitális telefonközpontokon keresztül üzemeltetett telefonszolgáltatások esetében ez a következő információkat jelenti: lista azokról a telefonszámokról, melyeket felhívtunk; a hívások tartama; esetleg a használt kommunikációs eszközök regisztere (egyes szolgáltatások különválasztják a hang- és az adatkommunikációt, hogy sávszélességet takarítsanak meg.

A telefonvonalak nem hivatalos lehallgatása

Beszélgetéseinket nem hivatalos módon is lehallgathatják. Egy sor különféle módszer létezik a telefonbeszélgetések megfigyelésére:

  • A beszélgetés rögzítése - A hívást kezdeményező/fogadó fél hangfelvételt készít a beszélgetésről a kézibeszélő hangszórójára szerelt hangszedő tekercs segítségével. Az is lehetséges, hogy a bejövő vonalra kötnek rá egy lehallgatókészüléket. Mindkét berendezéshez könnyen hozzá lehet jutni az elektromos készülékeket árusító boltokban. A felvett telefonbeszélgetéseket legtöbben a munkájuk során használják fel - így tesznek például az újságírók. De legyünk tudatában annak, amikor számunkra ismeretlen emberrel beszélünk, hogy bármiről, amit kiejtünk a szánkon, hangfelvétel készülhet, és ki tudja, milyen célokra fogják felhasználni.
  • A vonal közvetlen lehallgatása - ez az, amit az állam a telefonközponton keresztül végez. De lehetséges a nem hivatalos lehallgatás is: ilyenkor a felhasználó vonalára a ház közelében szerelnek fel lehallgatókészüléket. Többféleképpen is megoldható: a lehallgatókészüléket beköthetik a telefon áramkörébe, vagy egy kisméretű berendezést helyeznek el a vonal mentén, amely az áramkörön átfolyó elektromos jel által indukált jelet rögzíti. A jel szintje némileg visszaesik, mivel a vonal energiaszintje csökken; az is elképzelhető, hogy furcsa zörejeket észlelünk a vonalban. A közvetlen lehallgatókészülékek rendszeres karbantartást igényelnek - cserélni kell a kazettákat, pótolni az elemeket - és ilyenkor lelepleződhetnek a lehallgatásban mesterkedők.
  • Rádiós lehallgatás - ez egy telefonvonalra illeszthető poloska. Az állam általában nem alkalmazza, hiszen ők a telefonközponthoz is hozzáférhetnek. Felszerelhető a telefonra bent a házban, vagy a vonalra odakint. Tapasztalhatunk figyelmeztető zajokat, zörejeket, de nem túlságosan valószínű. (Amatőrfelszereléssel még a visszajelentkező jelet is észlelhetjük a vonal mentén.) A készülék közvetlenül a telefonvonalról kapja az energiát: ha egyszer felszerelték, a fenntartásáról már nem kell gondoskodni; és csak akkor ad, ha éppen hívás van folyamatban. Ugyanakkor ezek a szerkezetek általában kis teljesítményűek, hogy ne vegyék túlságosan igénybe a vonalat. Ezért a vevőkészüléket a lehallgatóberendezéstől nem messze, legfeljebb néhány száz méterre kell felszerelni. A rádiós lehallgatókészülékeket ugyanúgy lehet megtalálni, mint a vonalra szerelt szerkezeteket: telefonvonalunk rendszeres átvizsgálásával.
  • Ha védekezni akarunk a nem hivatalos lehallgatás ellen, tudnunk kell, merre halad a telefonvonalunk, és rendszeresen át kell vizsgálnunk, nem látunk-e új bekötéseket, vagy apró drótokat a vezetéken.

A tartózkodási helyre vonatkozó adatok és a mobiltelefonok

A mobiltelefonok a megfigyelés szempontjából komoly felelősséget jelentenek. Ez a felelősség csak nőni fog, ahogy megjelennek az új, harmadik generációs (3G) mobiltelefonok, mivel a bázisállomásokat egymáshoz közelebb helyezik el.

A mobiltelefonok esetében a legnagyobb veszélyt a kommunikációs adatok gyűjtése jelenti. Ezek az adatok nemcsak a hívás időpontjára és tartamára vonatkoznak, hanem arra a földrajzi helyre is, ahonnan a hívást kezdeményeztük, és arra is, hogy kit hívtunk. Ezeket az adatokat általában azért lehet meghatározni, mert a földrajzi kommunikációs cellát, ahonnan a hívást indítottuk, tárolják a hívás egyéb részleteivel együtt. De lehetőség van arra is, hogy a mobiltelefont használó személy körül elhelyezkedő cellák számára vonatkozó információk összevetésével nagyobb pontossággal meghatározzák a személy elhelyezkedését. Ezt a pontosítást csak a telefontársaság segítségével lehet elvégezni, mivel nem tartozik a rendes műveletek körébe. Nincsen olyan ellenintézkedés, mellyel megakadályozhatnánk, hogy az állam/telefontársaságok ezt tegyék.

A régi első generációs mobiltelefonokat bárki könnyedén megfigyelhette egy alkalmas vevőkészülékkel, mivel a rendszer analóg adóvevő rendszert használt - éppen úgy, mint a közönséges rádióadók. A második generációhoz tartozó digitális telefonokat már nehezebb ellenőrizni, mert digitálisan tömörített átvitelt használnak. Mindenesetre az állam, a telefontársaságok közreműködésével, képese ezeket a mobiltelefonokat is lehallgatni. Azok a magánszervezetek, melyek rendelkeznek a megfelelő technikai felszereléssel, mint a nagy társaságok, szintén képesek megfigyelni a mobiltelefonon zajló kommunikációt, és visszafejthetik/dekódolhatják az üzeneteket. Felmerült, hogy az európai mobiltelefonok hatékonyabb titkosítást használjanak, de számos európai állam ellenezte a felvetést.

Lehet névtelenül mobiltelefonálni, de rendkívül költséges. Némely országokban kártyás mobiltelefonok vásárlása esetén nem kell megadni a nevünket és a címünket, és mivel kártyákat használunk, a számlázásról sem marad információ. De ha csak egyszer is azonosítják, hogy ki használja azt a bizonyos mobiltelefont, nyomon tudnak minket követni. Ezért, ha valóban hosszú távú anonimitásra vágyunk, néhány naponként rendszeresen cserélni kell a mobiltelefont.

[előző]  [index]  [következő]