A számítógép biztonságos használata,
7. Megfigyelés alatt élve
Írta: Paul Mobbs az Association for Progressive Communications számára, 2002. márciusában.
Fordította: Hasznos Erika

7.01 Megfigyelés és megfigyelés-elhárítás

A megfigyelés egyének és csoportok ellenőrzését szolgálja - anélkül, hogy az érintettek tudomást szereznének róla. A megfigyelés az emberi történelem szerves része. 2500 éve íródott híres munkájában (A háború művészete) Szun Cu annak is nagy figyelmet szentelt, hogyan használhatjuk fel a kémeket az ellenség legyőzésére. A modern elektronikus technológia, a számítógépek megjelenése számtalan újabb lehetőséget nyújt a megfigyelésre. Nem kellenek titkosügynökök: a megfigyelést elvégzik a számítógépek. Nem kell leselkedni az emberek után: saját tevékenységünk hagy olyan nyomokat, melyekből egyértelműen megállapítható, mit csináltunk.

A megfigyelés-elhárítás a megfigyelés kivédését, vagy legalábbis megnehezítését szolgálja. A számítógépes hálózatok megjelenése előtt az ügynökök elkerülése, a titkos kommunikáció megoldása volt a cél. Az Internet és a számítógépes adatbázisok térhódítása a megfigyelés-elhárítás feladatainak jelentős növekedéséhez vezetett. Mára a megfigyelés-elhárítás ismeretek rendkívül széles körét foglalja magában; minden idetartozik - attól kezdve, hogy miként töröljünk egy fájlt a számítógépünkön, odáig, hogy miként kerüljük el a ránk vadászó direkt marketing ügynökségeket.

A komputerizált megfigyelés legfontosabb következménye, hogy a megfigyelést végző szervezetek száma jelentősen megnőtt. A következő szervezetek figyelnek minket:

  • Az állam és a biztonsági szervek rendelkeznek továbbra is a leghatékonyabb megfigyelőrendszerekkel - hiszen törvényi felhatalmazásuk van rá. Mára az állami megfigyelés volumene ugyancsak megnőtt; a számítógépek révén pedig összevonhatják a különféle információforrásokat, és részletes képet (profilt) alkothatnak mind az egyénekről, mind a társadalom egyes csoportjairól.
  • A nagyobb vállalatok szerteágazóan használják a "passzív" megfigyelést. Ez elsősorban az alkalmazottak megfigyelését jelenti, illetve a társadalmi kapcsolatok (PR) ellenőrzését. De egyes cégek aktív megfigyelést is végeznek: elsőrendű célpontjaik azok az aktivisták és civil szervezetek, akik veszélyt jelenthetnek az üzleti tevékenységükre.
  • Sok társaság törvényes keretek között kereskedik információval: más cégektől vagy helyi kormányzati szervektől adatokat vásárolnak, és eladják azoknak a cégeknek, melyek a marketing- vagy reklámtevékenységükhöz kívánják azokat felhasználni.
  • Számos kisebb csoport vagy egyének is hozzájuthatnak személyes adatokhoz. Egy részük ártalmatlan célokra használja fel az információt; de egyre gyakoribb, hogy a bizalmas személyes adatokat bűnözőcsoportok szerzik meg, és visszaélnek vele (gondolhatunk a hitelkártyával elkövetett csalásokra).

A megfigyelés komoly problémát jelent azok számára, akik békésen munkálkodnak a társadalom megváltoztatásán. Különösen szeptember 11. után. Mára az Egyesült Államok számos államában veszélyesnek tartják az eltérő politikai véleményt, és olyan új törvényeket hoznak, melyek kiszélesítik a megfigyelést végzők hatáskörét. Sok állam újrafogalmazta a terrorizmus definícióját: immár nem csak az erőszakos cselekmények tartoznak ide, hanem a közvetlen tiltakozó akciók egy része is. Az államok és nagy társaságok még azokat a csoportokat is megpróbálják minél szorosabb megfigyelés alá vonni, melyek tartózkodnak az erőszaktól; a megszerzett információt felhasználhatják az adott személy vagy szervezet lejáratására. Ahogy bővül a megfigyelés terjedelme, úgy válik egyre fontosabbá, hogy megtanuljunk védekezni ellene, és megakadályozzuk, hogy kárt okozzanak nekünk, vagy ellehetetlenítsék a munkánkat.

Nincs rá mód, hogy a modern eszközökkel végzett megfigyelést teljesen elkerüljük. Ha az állam minden erőforrást bevet, hogy kinyomozza, mit teszünk, akkor képes is lesz rá. De az államtól független csoportok is folytatnak megfigyelést; néhány óvintézkedés jelentősen csökkentheti az esélyeiket.

Ez a lecke olyan eszközöket, módszereket mutat be, melyek alkalmazásával csökkenthetjük a megfigyelés eredményességét. Fontos, hogy elsősorban megvitatásra szánt anyagról van szó, és nem egy "komplett kémelhárítási kézikönyvről".

Megjegyzés: A megfigyelés összes fent említett formáinál rendkívül lényeges a kialakuló mintázat kérdése. Egy elszigetelt kommunikációs adatmorzsa önmagában haszontalannak tűnhet; ám mások adataival összegyúrva rengeteget árulhat el a szervezeten belüli kapcsolatokról, a munkaszokásokról, a viszonyokról és a személyes szokásokról. A kommunikációs adatok gyűjtése és feldolgozása jórészt automatizált, számítógépek végzik; egyáltalán nem nehéz feladat.

[előző]  [index]  [következő]